Photo issue

Never surrender

És néha hittem, hogy ettől csak jobb lehet,
Csak van ez a kurva élet, ami áthúzta pár tervemet,
Guruljon még egy sör, meg mellé egy feles, hátha gallyra vágom még vagy két szervemet,
De tudod kedvesem, senkiért nem adom el a lelkemet.

Én nem tudok haragudni, képtelen vagyok másra fogni,
Magam okolom csak, de azért nem vagyok agyilag zokni,
És bár jó lett volna legalább egy percig a kezedet fogni,
De nem az én saram a semmiért zokogni.

Itt az idő, én talpon vagyok megint,
Bár a két szép szemem még mindig üvegesen tekint,
De biztos lesz egy haver, aki a sok hülyeségemre csak legyint,
És talán igaza is lesz, már megint hülyeséget beszélek pár ember szerint.

De ne parázz, én eddig is túléltem, a következő naptól sosem féltem,
Ha meg is állítottak, akkor is tovább léptem,
Minden gyenge láncom eltéptem…
Mert én…én mindig reméltem.

Puritán gondolatok kötetlenül

A szoba sarkában ülök…a hideg régi PVC-n. Már órák óta. Egy mozdulat nélkül. Arcom térdeim és összefont karjaim mélyére temetve, sok éves könnyeim egyszerre ömlenek eddig száraz szemeimből. Kiborultam, s mindenkitől távol, a kulcsra zárt ajtó mögött magamban vívok. Magammal.

Aludtam…és megint álmodtam

Friss az élmény…a reggeli kávé közben meg kicsit meg is értettem a dolgokat. Kicsi személyes szösszenet, mert néha az is kell.

Remekül aludtam ismét, bár…ez azért ritka nálam. De most úgy igazán jól esett. És álmodtam megint. Szép, de kellően furcsa dolgokat. Lassan a világ összes álmoskönyve sem tudna magyarázatot adni. Fel-feltűnik egy kedves személy, és hosszú órákig csak beszélgetünk. Általában míg nem ébreszt az óra…

Ami valódi érdekességét adja, az csak annyi, hogy nagyon reális az egész. A helyszínek pedig bár más köntösben vannak, mégis ismerősek. Nem igazán tudom, de ha magamnak kéne megfejteni ezeket, azt mondanám, az emlékek és a vágyak összemosódása idézi elő ezeket. Persze csak ilyenkor, mikor gyenge a tudatom, mikor az álmok hajóján utazom. Még nem ismerem a valódi jelentését ezen képeknek…viszont önmagam ismeretéből kiindulva, valószínűleg szeretnék javítani bizonyos hibákat, amiket vagy én követtem el, vagy csak hozta őket a sors. Ki tudja…

És akkor jöhet a tanulság levonása kérem: a nagyra tartott büszkeségem nem mindig célravezető. Amíg feltartott fejjel vizsgálom azt, ami előttem van, nem biztos, hogy észreveszem, ha ülnek mellettem a padon, ahol pont ott van még az én helyem is. Emlékek…van, aki menekülni akar előlük. Én nem tettem, de volt, mikor elzárkóztam. Lehet ez ilyen misztikus akármi, de a kulcs a rajtam lévő lakathoz talán pont ott van bennem. És tudod mit? Lassan elindulok megkeresni.

Bocsánat

Bocsánat, amiért örökké szeretem az emlékeim,

Bocsánat, hogy néha ők olyanok nekem, mint nem létező gyermekeim.

Bocsánat, hogy néha nem azt teszem, amit várnak,

Bocsánat, hogy van, mikor a telet akarok, mikor kezdete a nyárnak.

Bocsánat, mert elfordulok néha a világtól,

Bocsánat, de sebezhető vagyok én is, nem várhatok védelmet egy törékeny virágtól.

Bocsánat, amiért elzárom magam önként,

Bocsánat, nekem is fáj, de meg kell tennem másokért.

Bocsánat, én most sem tudom még, hol a helyem,

Bocsánat, tudom, így nehéz bárkinek is szorítani a kezem.

Bocsánat, mert eltakarom sokszor, hogy van szívem,

Bocsánat, túl sok volt az ütés, ha kitárom, akkor védtelen.

Bocsánat, hogy nem bal lábbal kelek, hanem úgy is élek,

Bocsánat, lehet rossz helyre születtem, lehet csak félek.

Bocsánat, ez olyan buta szó, de azért ezt kérem,

Bocsáss meg te, ha nem vagyok észen, de előbb nézd pár hibám kedves tükörképem.

Láw…

Vicces, ahogyan mosódik össze a hatalmas lamúr meg az egymás szemébe köpködés. Hol az egyik bassza át a másikat, hol meg a másik flörtöl félre. Hogy mi a szar ennek az oka? Nem tudom, igazából egyre kevésbé érdekel. Lehet én vagyok a rohadék, mert nem szeretem megadni azokat az új esélyeket, mert túlzottan átlátok a cukormáz vigyoron, vagy éppen a csöpögő könnyeken, mikor egy rossz húzás után valaki újabb lehetőségért nyavajog, vagy csak megbocsájtásért. Lehet bennem van a hiba, amiért elítélem, hogy sokszor nem erőt vesz magán valaki, hanem csak a szőnyeg alá söpör mindent, és utána ideig-óráig úgy járkál rajta. Bár…talán megértem mégis egy kicsit. Sok dologra nincs rálátásom, ezért inkább néha magasról teszek pár dologra.

Nem tudom megítélni, hogy ez előrelendíti egy ember életét, vagy sem…mindenesetre én valahogy képtelen voltam így balfaszkodni. Zátonyra is futott a remek kapcsolatok nagy része. Bár, előbb-utóbb másoknak is, csak nekik sokszor bőven rosszabb körülmények között. Sosem tudtam hova tenni azt az ’apróságot’, hogy megvárják, amíg már hullámzik is a szar körülöttük. És akkor is, csak az egymásra mutogatás megy. Tudom, mert párszor volt benne részem nekem is, én sem vagyok szent életű. De a kérdés még mindig fennáll, avagy miért érik be sokan a látszattal? Miért képtelenek türelemmel lenni egy ember felé, hogy legalább megismerjék…legalább egy kicsit, hogy tudják, mire számítsanak. Nem fogom ezt a pár sort most nagyon sokáig nyúzni, a lényeg így is benne van, barokkos túlzásoknak itt nincs helye, de legalábbis a hitelességén kurva sokat rontana. Érjétek be ezzel, és picit rágjátok át…

Has no one told you, your cries are all in vain,
Your lies.

Mielőtt pedig meg lennék kövezve, hogy mi a fenét képzelek, hogy ezt így öntörvényűen dogmaként rakom elétek…nos, nem tudom miért, de bocsánat. Lehet kicsit lelket tör, de most úgy kibukott megint. És nem, ennek nincs célzott személye, mielőtt meg lennék vádolva ezzel. Nem több ez, mint pár sor zagyvaság éjszakáról, mikor kicsit felszabadul az elmém. Továbbra is legyetek jók, én nem leszek, sziasztok.

 

Ó, valami nem volt már eszemben éjszaka…avagy minden tiszteletem a kivételeknek, nekik nagyon sok hasonlóan kellemes együtt töltött időt kívánok. Na, nem vagyok én annyira szemét, ugye?:)

Pénteki szesz…szex

…Részem voltál, én meg talán részeg,

Lehet azért volt mosolyom olyan félszeg.

 

Így visszagondolva, biztos volt az italban valami méreg,

Vagy a kutakodó nyelven, már nem is tudom, nem is lényeg.

Másnap keltem, a fejem szaggatott, a másnap magával ragadott,

Csak néztem bambán rád, a fejem meg kavargott.

 

Valamit lehet eltévesztettem, a házszámot, vagy csak a kulcsot,

Érdekelte a fenét, találtunk a lépcsőházban egy izgatóan sötét zugot.

-  Halkabban, még kijön valaki! Ugye nem akarod a fél blokkot magadra haragítani?

-  Ugyan már, szerinted csak mi szoktuk ezt a koszos placcot így hasznosítani?!